Magyar zeneszerző számára József Attila verseire zenét írni a legnagyobb próbatétel. Kurtág György (*1926) ezt ebben a sorozatában saját életművén belül is szélsőséges módon vállalta fel: a kíséret nélküli, egyetlen énekhang magányossága egyszerre idézia magyar népdal vagy a 17. századi monódia zenei világát. A versek: töredékek, a költő által félbehagyott verscsírák, amelyek azonban József Attilára jellemzően erős, realista képeket, emberi helyzeteket ragadnak meg. Az pedig Kurtágra jellemző, ahogyanezeket a költői képeket ugyanilyen felejthetetlen zenei képekké alakítja át, a tűnődés, a kétségbeesés, az unottság, a boldogság, a halálfélelem atmoszféráját alig néhány hanggal megrajzolva.