A kilenc epigramma 1954-ben keletkezett a zenei nevelés Kodály módszerét példázó egyéb pedagógia művekkel együtt. Eredetileg énekgyakorlatoknak készültek szöveg nélküli énekhangra, zongorakísérettel, de az énekszólam szinte minden hangszeren eljátszható. Ezekben a dallam és a kíséret finom imitációjával komponált vidám vagy lírikus rövid darabokban Kodály nyelvezete tökéletesen magába szívja a magyar hangsúly sajátosságait és alig mutat egzotikus vonásokat: a darabok egyszerűen a zenélés derűjét és tisztaságát sugározzák.