A korszerű zongorajáték már nem redukálható olyan technikai és zenei alapformákra, mint Liszt, Czerny vagy Dohnányi idejében. Kortársaink zongoraművei nem igénylik a klasszikus skála, harmóniafelbontás és párhuzamos hangközsorok technikáját, annál inkább megkövetelik a játékostól a biztos helyérzéket, a gazdag ritmikai fantáziát, a billentés finomságaiban megnyilvánuló hangszín és dinamika iránti fogékonyságot, a sűrűn változó játékmódhoz való villámgyors alkalmazkodás készségét - egyszóval a hangszer megszólaltatásának egy korábban el sem gondolható színgazdagságát. Papp Lajos kis zongoradarabjai ehhez a pedagógiához szeretnének segítséget nyújtani, a hangszertanulás legelején. E füzet negyven kis darabja etűdszerű, a 20. századi zene megszólaltatásának irányába hat, de természetesen feltételezi a hagyományos zongoratechnika tanulását.