A Via Crucis Liszt Ferenc kései alkotóperiódusának egyik legkiemelkedőbb vallásos remekműve, amely Jézus szenvedéstörténetének tizennégy jelenetét dolgozza fel. A mű a szokatlan és merészen új hangzásai miatt a szerző életében nem került kiadásra. A komponálási folyamatot Liszt a saját datálása alapján 1879. február 26-án fejezte be Budapesten. Az eredetileg énekszólókra, kórusra és orgonára vagy harmóniumra írt, tizenöt rövid tételt magában foglaló mű szövegét Liszt élettársa, Carolyne von Sayn-Wittgenstein állította össze bibliai részletek, két középkori latin himnusz és két német evangélikus korál szövegének felhasználásával.A Mező Imre közreadásában megjelent kötet tartalmaz német, angol és magyar előszót, valamint angol nyelvű kritikai jegyzeteket, melyek értékes részleteket tárnak fel a mű keletkezéstörténetével kapcsolatban.