Az 1834-ben komponált, de befejezetlenül maradt De profundis vízválasztó Liszt zeneszerzői pályáján. A több mint 30 perces, zongorára és zenekarra írt ''hangszeres zsoltárt'' Lisztnek Félicité de Lamennais abbéhoz fűződő kapcsolata ihlette. Lamennais személye és Paroles d'un croyant című könyve oly nagy hatást tett a 23 éves muzsikusra, hogy neki ajánlotta a De profundist. A mű egyetlen fennmaradt forrása Liszt munkapartitúrája. Jóllehet nincs teljesen kidolgozva, és nélkülözi a befejező ütemeket, a kézirat mégis alkalmas arra, hogy - a szükséges közreadói kiegészítésekkel - előadható legyen belőle a fiatal Liszt eme nagyszabású és impozáns alkotása. A művet Jay Rosenblatt 1990-ben adta először közre; ugyanabban az évben be is mutatták, majd 1991-ben lemezfelvétel is készült belőle. A jelen kötetet a De profundis keletkezéstörténetét és jelentőségét részletesen feltáró előszó (magyarul, angolul és németül), számos kézirat-fakszimile és angol nyelvű kritikai jegyzetapparátus teszi teljessé.