A kötet egy fiatal zeneszerző első szárnypróbálgatásait tartalmazza. Meglepőnek tűnhet, hogy a darabok egyáltalán nem mutatják azokat a stílusjegyeket, amelyek az 1950-es évek közepének magyar zeneszerzését jellemezték. Ezek az arányosan formált miniatűrök a szerző sokirányú, sokszínű érdeklődését tükrözik: a határozott tonális viszonyok és a szabad tizenkétfokúság vagy akár a dodekafónia használata egyaránt jellemző rájuk, zenei nyelvezetük ugyanakkor mégis alapvetően magyar. A hosszabb-rövidebb karakterdarabok a magasabb zeneiskolás foktól a középfokig kínálnak játszanivalót a zongorázni tanulóknak.