Johann Nepomuk Hummel a bécsi klasszika és a romantika közötti átmeneti korszak egyik kulcsfigurája: Mozart-tanítvány, Beethoven-kortárs, és a következő generáció zeneszerzőinek, mindenekelőtt Chopinnek a példaképe. Nem csak zeneszerző volt, hanem enneka kornak az egyik legnagyobb, Európa-szerte hatalmas sikerrel koncertező, virtuóz zongoraművésze is, és ő írta a 19. század első felének egyik legfontosabb zongoraiskoláját (Ausführlich theoretisch-practische Anweisung zum Pianoforte Spiel). A gyűjteményben szereplő darabok nagy része ebből a zongoraiskolából való.