A vesperás, az alkonyati istendicséret közös éneklése a kora-keresztény századoktól hozzátartozott a papság és a nép rendszeres ünnepi liturgikus gyakorlatához. Az egyre gazdagabbá váló kompozíciós gyakorlat a klasszikus kor „koncert-vesperás” műfajábancsúcsosodott ki (lásd pl. W. A. Mozart vesperásait). Később ez a praxis sajnálatos módon háttérbe szorult, ám továbbra is fennállt (sőt ma is fennáll) annak lehetősége, hogy az ősi gregorián ének recitatív stílusát az aktuális kor zenei nyelvén fogalmazott kompozíciós tételekkel gazdagítsák. Ezzel a lehetőséggel élt a mai magyar zeneszerzők két generációjának jeles képviselője – Serei Zsolt és Zombola Péter –, és állított össze egy-egy vesperás-ciklust.