Bármennyire is kedvelt hangszer volt Franciaországban a furulya a 18. század elején, eredeti francia furulyadarab mégis viszonylag kevés maradt fenn. Ennek egyik oka az, hogy a korabeli furulyások repertoárjuk nagy részét a fuvola irodalmából vették, a fuvola és az altfurulya eltérő fekvésének megfelelően a darabokat terccel feljebb transzponálva. Kötetünk hét szvitjéből hat - Caix d'Hervelois, Dornel, Pierre Philidor, Hotteterre, Naudot, de la Barre művei - eme korabeli szokás szerint transzponált fuvolazene, egy szvit pedig eredeti furulyadarab, Dieupart B-szopránfurulyára írt egyik szvitje a ma használatos C-szopránra áttéve. A művek válogatása egyszersmind stiláris körképet is kíván nyújtani a korszak francia zenéjéről, különböző szvit-típusairól.