Benedetto Marcello (1686-1739) Op. 2 jelzésű fuvolaszonátái 1712-ben, Velencében jelentek meg. Ez volt az első itáliai nyomtatott kotta, amely kifejezetten és kizárólag flauto megszólaltatását írta elő. Marcello példaképe Corelli Op. 5-ös, 1700-ban megjelent szonátaciklusa lehetett. Corelli ebben a műben összegezte korának hegedűtechnikai lehetőségeit és az ahhoz kapcsolódó kompozíciós technikát; Marcello ugyanezt kínálja a fuvolásoknak. A fuvolaszonáták hamar és tartósan népszerűvé váltak: a 18. századból három kiadásukat ismerjük. Jelen kiadás (Z. 13476, Z. 13477) a három korabeli forrás egybevetése alapján készült.