Az 1904-ben Gerlicepusztán illetve Pozsonyban komponált Rapszódia jelentőségét már az a tény is jól mutatja, hogy Bartók utólag ennek a darabnak tartotta fent utolsó, felnőttkori opusz-számozásának 1. számát. A műfaj kiválasztásával Bartók egyértelműen Liszt Ferenc nyomdokaiba lépett. De nem csak a népies műdalokat virtuóz hangszeres fantázia keretében felvonultató Magyar rapszódiákat követte. Bartók művének formai koherenciája az általa már ismert olyan nagyszabású Liszt-kompozíció hatására is következtetni enged, mint a h-moll szonáta. Liszttől eltérően Bartók nem ismert dallamokra, hanem saját invenciójú témákra építi Rapszódiáját, de stílusa mégiscsak a tizenkilencedik századi népiességből, a verbunkoson és csárdáson alapuló műzenei tradícióból táplálkozik.