A szólószonáta eredetileg brácsára készült, cselló és hegedűváltozatai későbbiek (2006 és 2010). Mint Vajda János más műveiben is, a szólószonáta arányos szerkezetében és bőséges dallami invenciójában erősen jelen vannak a klasszikus minták, de jellegzetesen posztmodern megfogalmazásban. A három tétel három különböző karaktert képvisel: a főtéma táncos ritmikája az utolsó tételben lendületes tokkátává alakul, a preklasszikus figurációkban is bővelkedő középső tétel pedig a 18. század éneklő, fantáziaszerű lassúit idézi. A két szélső tétel ugyanarra a témára készült, s a lassúban is megjelennek e zenei gondolat jellegzetes hangköz fordulatai.A művet 2004-ben mutatta be Kokas Katalin.