Adorno sok tekintetben reprezentatívnak tekinthető, zenei tárgyú esszégyűjteménye. A kötetbe felvett írások egy részének újraközlését a szerző hatástörténeti jelentőségük miatt látta indokoltnak, de olyan szövegek is helyet kaptak itt, amelyeket Adorno az életművében később meghatározónak bizonyuló gondolati motívumkincs első, "átütő erejű" megfogalmazásainak tekintett. A kötet írásai között találjuk többek között a méltán híres esszéket Beethoven kései stílusáról vagy "semlegesített" fő művéről, a Missa Solemnisről, az irodalmi szépségű szöveget Schubertről, a híres jazz-tanulmányt, és persze olyan, Adorno számára kedves és fontos szerzőkről szóló írásokat is, mint Winfried Zillig, Kurt Weill, Arnold Schönberg vagy Ernst Křenek. Az egyes művekhez vagy életművekhez közelebb álló elemzéseket a zene hermeneutikájáról és előadói kultúrája megváltozásáról szóló elemzések egészítik ki. Az itt olvasható írások némelyike korábban már megjelent magyarul.