Stachó László könyve egy, a közelmúltban kibontakozott muzikológiai irányzat, a zenei előadóművészet-történet komplex feltárásának vonulatába illeszkedő munka, amely mind a kutatás mélysége, mind interdiszciplinaritása okán a magyar zenetudományban úttörő jelentőségű. Meggyőző az a kritikai személetmód, ahogyan a szerző a kortársak korai és későbbi növendékek visszaemlékezéseit értékeli. Mintaszerű kottaszöveg-elemző módszere, amellyel Bartók instruktív kiadásait elődeinek, itthoni és külföldi kortársainak közreadásaival szembesíti, a notáció jelentésének árnyalatait érzékeny muzsikusként vallatja.