Erre az időszakra az emberek levetették a mindennapi lét nyűgét, bajait, maguk is ünneplőbe öltöztek, testben és lélekben egyaránt. A házak, istállók, az emberek, állatok lehetőség szerint felkészülve fogadták az Ünnepet, itt lett az ideje a mértékes vigadásnak, vendé-geskedésnek, mulatozásnak. Karácsony szombatján napközben még takarítottak, sütöttek-főztek az asszonyok, de a kemencében, hajnalban sütött malomkerék-kenyerek, kalácsok, a töltött káposzta már a fűzfateknőben, kendővel letakarva vártak sorukra, mert ekkor még szigorú böjt volt. Miután környezetüket rendbe tették, az emberek is kicsinosították magukat, karácsonyfát díszítettek. Volt, ahol templomi betlehemes játék, a középkori misztériumjátékok népi származéka emelte az ünnep fényét, máshol (Mezőkölpény) „rigmust” mondtak a templomból éjfélkor.