A Kodály- és Hindemith-tanítvány Gárdonyi Zoltán (1906-1986) 1937-ben komponálta 2. szonátáját hegedűre és zongorára. A szonáta 1943-ban Budapesten, a Zeneakadémián is elhangzott és a koncertet követően Bartha Dénes zenetörténész igen elismerő kritikát közölt a darabról a Pester Lloyd hasábjain. A cikkből kiderül, hogy a szonáta ekkor még csak három tételből állt (Allegro moderato - Allegro - Allegro con brio), és Bartha egyetlen javaslata egy lassú tétel beillesztése volt. Feltételezhető, hogy Gárdonyi ennek hatására bővítette ki szonátáját a jelenleg harmadik, Andante poco rubato tétellel. Az érett mestermű, amelynek hangszerszerű, ugyanakkor virtuóz zenei anyagában a magyar népdalok világa is tetten érhető, most jelenik meg először nyomtatásban.