A több évtizedes kényszerű le-maradást követően hatalmas lendülettel indult meg a Dohnányi-kutatás, amelybe az idősebb kutatók mellett az akkori tehetséges fiatalok is bekapcsolódtak. Átmeneti nehézségek után 2012-től, a 20-21. Századi Magyar Zenei Archívum megalakulása adott újabb lendületet a kutatásnak, továbbra is a Zenetudományi Intézet keretében, de már az MTA Bölcsészet-tudományi Kutatóközpont tagintézeteként. A szervezeti átalakulással a kutatók személye is megváltozott, és a korábbi Dohnányi Évkönyvek sorozatát 2015-től felváltották a Dohnányi-tanulmányok gyűjteményes kötetei (2015 és 2017), amelyek elsődlegesen már nem az adatközléseket, a forrásközreadásokat, hanem a Dohnányiról és művészetéről, műveiről szóló tanulmányokat célozzák. A mostani, a 2021-es évszámot viselő, a sorban harmadik kötet az eddigieknél terjedelmesebb, tartalmát tekintve sokoldalúbb, gazdagabb gyűjtemény, és a szerzők között a szenior kutatók mellett örvendetesen jelen vannak a fiatal kutatók is vannak.