A Szonatinát Bartók 1915-ben komponálta zongorára. A műben öt eredeti román hangszeres népi táncdallamot használt fel, melyeket 1910 és 1914 között, erdélyi gyűjtőútjain vett fonográfra. Az I. tétel egy Hunyad megyei és egy bihari dudadallamon (ardeleana, joc) alapul, a ''Medvetánc'' eredetijét hegedűn és gitáron hallotta Máramarosban, a III. tételben pedig egy Maros és egy Torontál megyei hegedűdallamot dolgozott fel (a turcii, babaleuca). A ''Medvetáncról'' Bartók egy kései rádióinterjúban azt nyilatkozta, hogy azt egy ''paraszthegedűs a G- és D-húron játszotta, a mély húrokon, hogy jobban hasonlítson a medve hangjára.'' A Szonatinát Bartók 1931-ben Erdélyi táncok címmel zenekarra is meghangszerelte.