A 17. századi magyar zenetörténet egyik legfontosabb forrása a Kájoni-kódex néven emlegetett orgonatabulatúrás gyűjtemény, melyet előkerülése után az MTA Zenetudományi Intézete adott közre. A kiadvány a korszak legnépszerűbb lanttáncait tartalmazza, melyeket a közreadó, Szabó István az eredeti hangnemeket transzponálta, így a mai hathúros gitáron is könnyen játszhatóak.