Számomra jó érzés , hogy van hova tartozni: egy katolikus közösséghez, a családhoz; Nagykovácsin belül ahhoz a sok száz fős társasághoz, akik rnind hasonló értékrendet képviselünk; azután egy öt-hat családból álló baráti társasághoz, akikkel nagyon szoros, segítőkész és őszinte viszonyban vagyunk; de legfőképpen az otthonornat jelentő családomhoz; és persze a művészekhez, azon belül a muzsikusokhoz vagy az Operaházhoz. Ezek a társas viszonyok az ernber életében nagyon sokat jelentenek. S mindebben a kapcsolatrendszerben jelen van az a terrnészetfölötti kötelék, ami az embert összefűzi Istennel, a Megfoghatatlannal, a kereszt felfelé rnutató szárával. A keresztnek a transzcendensbe átnyúló függőleges tengelyével ápolt viszony nélkül nern lehet élni: anélkül nem lehet törvényeket alkotni, anélkül nern lehet értelmet adni a dolgoknak.