Amikor visszanézek életem hatvan évére, leginkább az lep meg, hogy mennyire komplikáció nélküli volt. Ami vagyok, amit gondolok és teszek, amivel találkoztam, szinte a kezdetektől fogva matematikai képlet pontosságával írható körül. Különös, szorongató érzés rendeltetést betölteni. Azt mondják, egyéni kezdeményezésekkel is befolyásolhatók az események, és ebben természetesen van is igazság. Mint a komponálás esetében: a szerző szimfóniája minden hangjáért megküzd, és aztán az utolsó akkordhoz érve felismeri, hogy kezdettől fogva meg volt határozva a kiválasztás és a formálás. A dolgok menetének elkerülhetetlensége nem csökkenti az érdemeket, mert csak utólag lehet kiiktatni a felesleges hangokat, és csakis ő írhatta le, ami ott áll. Így van ez az életemmel is. Utólag áttekinthető az utam, de előre nem tudtam volna megjósolni azt.